Zóanagyvarázsló írta:Maguk a karakterek nem voltak gyalázatosan erőltetettek vagy gyengék a médiumhoz képest, nyilván rengeteg elszúrt hímnemű karakter is van (vagy ami egyszerűen nincs kidolgozva nagyon, így kisebb céltáblául szolgál). De nyilván egy poénra vett Duke Nukemben senki nem mélységet keres, de az Uncharted 1-3 az esetleges komolyabb szálak ellenére sem próbált kőkeményen dráma lenne.. Ezeknél a felszopás viszont, amikor lélektanulag egy filmben vagy egy könyvben vérgázak lennének, már zavaró, totál DZS-ponyvaszint. Az meg egy más kérdés, hogy az irreális erős, okos stb. hősnő mellé mi tud kerülni a világban, a HZD látványosan nővé tette az összes vastökű karaktert (warchief, a vadászcéhes csaj, a patriarchátust maga mögött hagyó kovácscsaj stb.), a fontosabb pozitív férfi karakterek szinte mind határozatlanabbnak hatnak. Személy szerint az életben jobban kedvelem a belevaló lányokat, jó pár kedvenc hősnőm van (Antigonéhoz képest mégis ki nem csicska?), de a korszellem az uncanny valley felé tereli el a bemutatásukat. A játékokat meg gyakran túlírják, túlkomolykodják ahhoz képest, amilyen tehetség az írói mögött állnak.
Nálam nagyobb kritikusa nincs itt a régi GoW-ok vérmacsó Kratosnak, de ha valami, ő a macsó tulokoskodás közben mindenki és minden miatt hisztiző - persze nagyon tregikus hátterű - keménylegényként inkább görbe tükör, mint szerepmodell. Ekként tudom is értékelni, csak kedvelni nem. A hatás sokaknál, és talán a szándék is viszont valószínűleg egészen más volt. Kíváncsi vagyok, hogy a sztorisabb újak mire futtatják ki a karaktert.
Szerintem azért élesen el kellene választani a woke és a női egyenjogúság kérdését, valamint azt is erősen meg kellene gondolni, hogy egy alapvetően kitalált világ kitalált környezetében játszódó játéknak mennyire kell követnie a földi történelmet.
A női egyenjogúságnak igenis van tere, már nem divat állati sorban tartani a nőket, már nem csak sima
termékek, akiket le lehet emelni a bolti polcokról, még Svájcban és Andorrában is szavazati jogot kaptak, aki meg nem ért egyet ezekkel, azoknak mindig adott a lehetőség, hogy a régi normák mauzóleumába költözzön, közismert nevén Afganisztánba, vagy Iránba.
Ez a HZD milyenek a női karakterek meg teljesen értelmezhetetlen, mert ugye ez nem az AC:Unity vagy AC:Syndicate mondjuk, hogy a 18-19. századi Európa történelméből merítene, és így közelíteni kellene a valós dolgokhoz akár minimálisan is. A robot dínó tök oké, de egy erős nő vagy egyenesen a matriarchális társadalom az már isten elleni vétek?
Nekem erről mindig a youtuber influenszer asztrofizikus csávó jut eszembe, akit megkérdeztek, hogy nem tartja e orbitális baromságnak, és teljesen összkép rombolónak, hogy a Galaxis őrzőiben az űrben van hangja az űrhajóknak, amikor ugye tudjuk, hogy az űrben nincs semmi, így a hang se terjed.
És azt válaszolta, hogy hát figyimán, ha azt el tudjuk fogadni, hogy a filmben amúgy egy intelligens rágcsáló, aki egy helikopterre való gépágyúval lövöldöz, akkor ennek is bele kell férnie, hogy elfogadjuk azt, hogy abban az űrben hallatszik az űrhajó hangja.
HZD esetén amúgy meg egyenesen kommersznek mondható, hogy matriarchális társadalom alakult ki a nagy világvége után, tucatnyi posztapokaliptikus irodalmi mű indul az alapfelvetésből, hogy eljött a világvége a nagy atomháborúval, és a túlélők nulladik következtetése, hogy a fiúk a sok tesztoszteronnal ezentúl üljenek a sarokban kussolkodva és majd a csajok tudják merre van előre, mert jópofaság ez az öncélú önpusztítósdi, de még egyszer nem fér bele, és hát akkor voilá, matriarchális a társadalom.