benőmenő írta:Ezt mondjuk a Witcherben is rüheltem, hogy kicsit nagyobb szám volt az ellenfél feje felett akkor fél órán keresztül kellett csapkodni, meg eltörni a fején 2-3 kardot mire elpatkolt, pedig a hirtelen látható dmg számok nem indokolták ezt, szimplán büntetve voltál mert nem azon a szinten találkoztál vele össze ahogy azt a program gondolta.
Ehhez képest egy Might and Magic 1-ben fix az adott lények képessége, legfeljebb egy kicsit többen jöhetnek rád, ha magasabb szintű vagy, de pár pofon után legfeljebb elfutnak (őszintén szólva mókás, hogy rád jönnek egy csomóan, majd miután lenuke-oltad őted tűzlandával, és a harcosaid elkezdik halomra kaszabolni a maradékot, menekülnek hanyatt-homlok). Persze az elején az első városból sem lehet kimenni az erdőbe, később meg könnyűek lesznek a korai zónák, de miért is akarna az ember ezeken a helyeken a grindolni? Mindenki olyan erős legyen az NB3-ban, mint az NB1-ben?
A Gothicban is fix minden, cserébe, ahova nem akarja, hogy menjél, oda alapból erősebb fajta szörnyeket tesz, illetve fejezetenként a sztori alkalulásával jöhetnek persze újab, erősebb ellenségek, de ez főleg a sztori függvénye. Nincs olyan, hogy találkozol egy hótugyanolyan orkkal, de az veled fejlődött. Az NPC-k meg, akik korábban szájba vertek, nem fejlődnek velük a töküket vakarva, hanem elfutnak, ha kardot rántasz előttük, mert összefossák magukat. Respawn, mondjuk, alapból nincs. A szint meg csak a HP-hoz ad kicsit, illetve szintenként jön a fejlesztéshez az LP, de azt vagy elköltöd, vagy nem, és nem is feltétlen harci képességre, van egy csomó nélkülük intézhető bónusz. A szint az semmi.
A Dragon's Dogmában előkerül egy csomó spécibb szörny az utakon az endgame-ben, de azokat indokolja is a játék.
Az Oblivionban miközben mented meg a világot, fejlődik veled minden. Az utolsó útszéli tolvajok. De legalább nem ugyanúgy néznek ki, hanem a lore szerinti überritka varázspáncélba öltözik az összes. Királyság, mi?
Persze a kihívásra még lehet azt mondani, hogy fontosabb, mint az immerzió, de ezzel én egyrészt nagyon nem értek egyet, másrészt eleve feltételezi, hogy rákényszerít a játék a töltelékharcokra (a Gothic például nem igazán, egy dungeon crawler meg nyilván), ami sok esetben már önmagában megkérdőjelezhető.
Egy csomó RPG-ben meg eleve nem látod az ellenség szintjét, egyszerűen nem fogsz rajta a gondolkozni, nem kell misztikus csodaattribútumnak lennie. Az FF7-ben például el lehet menni level 99-ig (a japánok szeretik a számhegyeket), és számít is, de marhára nem jelenti azt, hogy egy 52-es nem karcolhat meg, és te is meg tudsz sebezni magasabb szintűt. MOndjuk, a világ ott sem fejlődik hozzád, de a főboss kap egy kis boostot, ha sokat fejlődsz, ami az esetében még teljesen érthető is. De kihívást tekintve az egész FF7 atomcasual, grindolni csak az opcionális superbossokhoz kell valamennyit, de azoknál is a trükkök számítanak. Illetve nem is annyira a szintek és killek miatt kell grindolni, hanem a matériák miatt.
).
