arty írta:bocs Botond, nem gondoltam komolyan :( :( :P :D
Hát gyerekek egy dolgot akkor kihúztam a bakancs listámról, láttam a csapatom egyenes kiesésben, ráadásul szépen is játszottunk, csak szerencsénk nem volt. Azt is megállapítottam, hogy még mindig szeretek meccsre járni a hangulaton túl azért is, mert így mindent látok szemben a tvben ahol csak a labdát követik, nem látod ki hova helyezkedik, a kamerán kívül mi történik, stb.
Szóval vasárnap reggel felkeltünk Toulouseban, magunkra öltöttünk a válogatott mezünk, aztán irány a város a reggeli után. Szép, álmos kisváros, egy induri pinduri szurkolói zónával. Jöttünk mentünk, random futottunk össze a magyarokkal, mindenki köszönt mindenki, én rengeteg emberrel találkoztam akiket látásból ismertem még abból a korszakomból, amikor hazai válogatott meccs nélkülem nem volt, jó volt újra látni őket. Random arcokkal is dumáltunk, latolgattuk mi lesz. Jöttem lépten nyomon a belgák, egy részük azt skandálta, hogy RIA-RIA-HUNGÁRIA, annyira rájuk ragadt a magyar örömittasság, együtt ittunk, buliztunk, mind sok szerencsét kívánt, némelyik jófejségből, némelyik arcoskodásból, de kit érdekel, a csapatunk az egyeneskiesésben!!!!! 6kor összegyűltünk egyik térem, és több km-es menetként vonultunk énekelve a stadionba. Ezt semmi nem adja vissza. Bementünk, ott is végig ment a szurkolás és éneklés. 10. percig elég meg voltunk illetődve, aztán furcsamód a gól minket nyugtatott meg, végre kezdett kialakulni a minta, hogy mit és hogy akarunk, a második gólig benne volt a levegőben, hogy akár véletlenül ki is egyenlíthetünk. Ebből a szempontból elég fasza ez a stadion Toulouseban, jó meredek a lelátó, minden sorból belátni a pályát, és közel is van, szuperül láttuk ki hova helyezkedik. Második gól aztán kijózanított, és bekövetkezett amire sose gondoltunk, Storck is rosszat húzott, cserélt egyet, ami megzavarta a csapatot, mire felvették volna az új formációt addigra ott volt a harmadik, majd a sokadig szép támadásunk ami kimaradt azután jött a kontra és egyből megbosszulta magát. A csapat teljesen összeomlott, odajött megköszönni a bíztatást, majd lassan elódalogtak, illetve azt gondolták elódalognak (hiszen a nyertes belgák ekkor már 5 perce leléptek), de egy gyertek ide, gyertek ide skandálással visszahívtuk őket és elénekeltük a himnuszt. Nekem itt kezdett el patakzani a könnyem. Hihetetlen volt ez az egész, nem adnám semmiért ezt az élményt.
Képeket nem nagyon csináltam, végig zászló volt a kezemben és énekeltem, szurkoltam, örültem. Majd a szükséges képi emlékeket én is a netről szerzem be.
Ennyim van.végtelen/10
Rohadtul irigy vagyok! Nálam sokszorosan ugrottak az ilyen úri huncutságok most :((
