aabyssx írta:Végigvittem a Mirror's Edge-et. Zagyvácska volt az egész stori íve, de a stílus nagyon tetszett ebben is. Kár, hogy nem csinálták hihetőbbre, túl fjúcsör, meg random struktúrákból építkeztek. Még jobban tetszett volna. Talán még gyűjtögetek is, meg time trialokat is csinálok - pedig utálom minden egyes játékban, ha időre megy valami -, csak mert jópofa ugrálni ebben a környezetben.
Neked nem volt túl könnyű? Nekem az első rész még újrajászva (mindössze normálon) is nehezebb volt, keményebb harcokkal (mondjuk ebben gyenge volt), és több gondolkodást igénylő platforminggal. Itt szinte mindig tudtam, merre ugorjak elsőre is, pedig minden segítséget kikapcsoltam. Nem mondanám, hogy agyonbutított, vagy nem nagyjából ugyanaz, de egy második résznél nem jó, ha az első ismerete miatt már kisujjban van, annyira nem nyújt újat (a grappling hookot meg lengedezést hagyjuk, csak 148 játékban láttuk eddig naponta).
A ME-lapok miatt én is elvoltam vele, és a gyűjtögetés egy része is érdekes tud lenni (pl. felmászni az óriásplakátokhoz vagy a ravaszabbul elhelyezett grid leakekhez) annyiból, hogy normális a platforming (nem AC), de túltotlam, és sokkal jobban untam, mint más paltfromerben, pedig egy Spyro the Dragon, Jak & Daxter, Ratchet & Clank, Sly Cooper vagy Psychonauts nekem maxolásig "happy grind" (a Jak 2-3 nem, mert annál nehezebbek, és a járműves baromkodásra nem vagyok olyan szinten kíváncsi). A három PS2-es R&C-t úgy játszottam, hogy a stáblista lepörgése után azonnal kezdtem újra, a Catalystnál meg örültem, hogy vége, mert az erőltetett sandbox még nagyobb gyűjtögetés nélkül is szétzilálja a játékélményt.